Szerepi Kelemen János Általános Iskola

Szlovákiában jártunk

2019. szeptember 23-án, a „Határtalanul” pályázat keretében 12 iskolásunk Szlovákiában töltött öt napot.

A kirándulás fő célja az volt, hogy megismerkedjünk az ott élő magyarsággal, az ottani iskolásokkal és a környezettel, végigjárjuk II. Rákóczi Ferenc életének történelmi emlékeit. Olyan épületeket látogattunk, ami a fejedelem nevéhez köthető: a szerencsi és sárospataki vár, a Borsiban lévő Rákóczi szülőház. Kirándulásunk során láttunk katolikus parókiát, fallal körülvett kolostort, a régmúltból fenn maradó várromokat. Találkoztunk magyar iskolásokkal, akikkel fociztunk, kiütőztünk, és egy a jégkorongra emlékeztető játékot is játszottunk. Délutánonként az ott lakó tanár néni, Zsuzsa néni próbálta az agyunkat élesíteni, figyelmünket fejleszteni, közösségünket építeni, több-kevesebb sikerrel. Egy délután íjászkodtunk, ami mindegyikőnknek nagyon tetszett. Egy másik délután pedig kenyeret és kenyérlángost sütöttünk a kerti kemencében, közben sok érdekes dolgot megtudtunk a kenyérsütés történetéről.

A szabadidő eltöltése változatos volt. A fiúk vagy fociztak, vagy a szobában múlatták az időt. Megcsodálhatták azt, amikor Erik a lábát a nyakába tette vagy átugrotta az összekulcsolt kezét. Éjszaka pedig hallhatták azt, amint Benedek a mosdóba készül, és ilyenkor recsegett ropogott az egész faház. A lányok közkedvelt elfoglaltsága a hajsütés és a tükör előtti szépítkezés volt. Tanár bácsi alig fért oda, hogy kevés haját megfésülhesse. Közben folyamatosan szólt a zene, elkísért bennünket mindenhova. Eleinte furcsa volt, hogy nincs televízió, sem internet, de hamar hozzászoktunk ezek hiányához. Kárpótolt bennünket a sok beszélgetés, a játék, a sok közös élmény.

A hazautazás napján a lányaink nagyon szépen felöltöztek, és kicsinosították magukat. A tanáraik nem tudták mire vélni a dolgot. Először azt hitték, hogy a lányok eltévesztették a programot, vagyis azt hitték, hogy diszkóba készülünk, nem pedig kolostorba. Miután a dolgok a helyükre kerültek, és a lányok is kiegészítették öltözéküket, indulhattunk a sárospataki várba. A nap fénypontja az éttermi ebéd volt, ahol a késsel, villával való evés embert próbáló feladat volt. Többé-kevésbé sikerült! Tele hassal vonatra szállhattunk, és még sötétedés előtt hazaértünk, megfogyva nem, de élményekkel gazdagodva. Telefon, telefontöltő nem veszett el, az ujjunk, a kezünk nem tört el, és nem törtünk össze semmit.

A szerepi állomáson úgy megörültek gyerekeink a szülőknek, hogy még köszönni is elfelejtettek.